3. fejezet: Minden a feje tetejére áll

Sziasztok(:

Itt a harmadik fejezet: Vivi és Letti alkotta(:

Remélem tetszeni fog és sok kommentet kapunk(:

3. fejezet: Minden a feje tetejére áll


-Jack..
-Éppen hogy becsukja az ajtót, lecsapok az ajkaira… erre vágytam egészen a raktárban történtek óta. Vágytam az érintésére, a csókjaira… minden porcikáját érezni akarom… most… és máskor…
- Hékás… mi van veled? Régebben nem voltál ilyen heves…
- Régebben nem szerettelek így.
- Mért, most hogy szeretsz?
- Úgy, mint senki mást –súgom a fülébe és felfelé kezdek haladni a lépcsőn. Mikor beérünk, a szobájába az ágyhoz tolom, és újra megcsókolom… hosszabban és intenzívebben… egészen addig, amíg a súlyomtól eldől / mert a mellkasának támaszkodtam / és az ágyra esünk. Pár másodpercig csak rémülten figyelem minden egyes rezdülését : nem vagyok már tizenhét kiló mint annak idején, azért azt gondoltam hogy összetörtem a bordáit a súlyommal, de aztán kitört belőle a nevetés.
- Hülye.
- Most mi van?
- Azt hittem fáj. Amúgy… nem akarom összevizezni az ágyneműdet. Tudnál adni… egy pólót vagy valamit? – állok fel róla. Hiába is… én ma itt akarok aludni… vagy nem egészen aludni… csak részben.
- Hmm… - a derekamnál fogva magához húz. – Szerintem nem lesz rá szükség.
És éppen csókolna meg, amikor csörögni kezd a telefonom. A love games… vagyis… Danny?!
-Haló. Szia,Nem eljöttem már, hogy mi? mégis mit érdekel? jajj csak azért mentem el mert folyton nyagattál.Most épp Jacken. puszi szia. -Ezt nem hiszem el. Mi a picsát érdekli hogy hol vagyok? nem járunk semmi, csak egy hülye mozi volt. Inkább csókolj meg.
Újra csörög a mobilom...
100monkeys smoke..Valamelyik bandatag...

*

-Haló.
-Szia Lana.
-Szia Benny.
-Ráérsz?
-Nem.
-Hol vagy?
-Jacken.
-Ajaj fiatalok, tudjátok első a biztonság és csak azután a szórakozás.
-Nem kértem felvilágosítást.
-Mindegy, az a lényeg meg ne ártson nektek az ágytorna, Jacknek holnap koncert és ha jól tudom kiscsillag te is dolgozol.
-Ohh Bennyke ígérem jók leszünk. Csak tedd már le azt a rohadt telefont.
-Uhh vkinek hiánya van hallom, Jack ha hallod, akk engeszteld ki a kis házisárkányt, nagyon tűzes.
-Pápá és inkább te szedj fel már végre valami csajt.

*

-Ha mégegyszer megcsörren, én leüvöltöm, aki felmer hívni. Mért nem érezheti jól magát az ember?
-Jól akarod érezni magad? Mi szólnál ehhez? - majd elkezdte a nyakamat csókolgatni és harapdálni.
-Ne szívd ki. nem takarja el a hajam.
-Hoppá ez már késő.
Csörögni kezd a telefonom. A telephone… vagyis… Anya?!
- Bakker… ez Anya… fel kell vennem… - próbálok szabadulni a karjaiból de nem ereszt – Jack…
- Fontos?
- Ha nem veszem fel kitör a harmadik világháború.
Nagyot sóhajt, majd elenged, és én mint akit puskából lőttek ki rohanok a telefonomért...

*
- Igen? Mondd Anyu.
-Hogy sikerült a randi? Hol vagy? Danny keresett itthon.
-Jacken vagyis Jacknél és náluk is alszom.
- Ennyire szörnyű volt? – tudja hogy mindig nála sírom ki magam.
- Nem… csak ma nála alszom. – próbáltam szipogni, és úgy látszik sikerült.
- Majd ha hazaérsz megbeszéljük.
- Csak azt ne.
- Akkor nem beszéljük meg. Próbálj meg megnyugodni, és aludd ki magad. Reggel találkozunk. De Lana, remélem
-Igen?
-Semmi
-Akkor szia és jó éjszakát.

*

-Szeritned mit akart?
-Nem tudom, de nekem van jobb elfoglaltságom is.
-És mi lenne az Marilyn?
-Csak csukd be a szád és élvezd.
-Várj, adj egy pólót lécci.
-Rendben előturok neked egyet. De nehogy ezt is elcsord mint régen csináltad.
-Most mit akarsz, tök jó pólójaid voltak. És amugy se hordok már ilyeneket. Majd kárpótollak.
-A raktárbeli élményt kérném ismétlésre...- majd szépen lassan lehúztam a vizes, átlátszó felsőm és odadobtan neki. Végig töröltem a kezem, majd a dekoltázsom és végül a hasam.
- Megtörlöd a hátam?
-Igen.- rázta meg a fejét, hogy egy kicsit kitisztuljon a feje.
-Köszönöm.- majd felhuztam a pólóját és körbeforogtam. - Milyen?
-Remekül áll, de csak azért mert az enyém.
-Akkor szokja vissza a régi fiús cuccaimra?-közeledtem felé majd a kezemet átkulcsoltam a nyaka körül és abban a minutumban megint az ágyra dőltünk..Te kis... nem is mondok semmit. Nagyon kényelmes így.
-És ehez mit szólsz?
-Hmm finom, de a raktári jobb volt.
-Te kis vadóc.- majd felültem az ölében és magammal huztam. Pont az ágyékán ültem. Az oldalam kényeztetésébe kezdett a póló alatt. én sem voltam rest viszonozni azt a kellemes szenvedést, mely néhány érzékenyebb terület érintésekor volt.s néha belemosolyogtam a csókunkba. Majd a pólómat vagyis pólóját kezdte feljebb húzni. Addig szakítottuk meg csak a csókunkat amíg le nem vettem a felsőt és el nem hajítottam, az ágy másik végébe. Visszamásztam az ölébe és már a pólóját vettem volna le, mikor kedves nővére ránk nyit.
-Jack, figyelj el kéne...Oppsz azt hiszem én most zavarok.
-Kelly, nem tűnnél el?
-Látom elég mélyreható tanulmányozásban vagytok, jó szórakozást!- csukta be az ajtót röhögve.
-Ezt nem hiszem el. -fogtam és felvettem a felsőm.
-Lana, hé mi a baj? tudom, hogy be kellett volna zárnom az ajtót, de valljuk be mással voltunk elfoglalva.
-Tudom, nem is az a baj. De most gondolj bele, mi lett volna ha kicsivel később nyit be és mi van ha nem Kelly hanem anyud?
-De nem ez történt gyere ide. Alszunk?
-Ne még beszélgessünk. Most akkor mi van velünk? Barátok vagy mi? Vagy midnent tönkre tettünk ezzel?
- Mért tettünk volna tönkre? Mi lenne ha megpróbálnánk, hogy milyen együtt.
-rendben. - mondom, és a táskámban kezdek el kotorászni. Mért kell nekem mindig legalulra pakolni a cigis dobozt? Érthetetlen vagyok, még önmagam számára is. Azt hittem, hogy mindenem elázott, de tévedtem. Alig vizes valami. Csak a zsepim bánta a nyári esővel való találkozást...
- Kérsz te is? –nyújtom felé a dobozt, egy szál már a számban villog.
- Nem köszi. Én a te kis akciód előtt szívtam el egy dobozzal.
- Tüdőrák-mester. –csóválom a fejem, és kimegyek Jack erkélyére. Komótosan meggyújtom a cigarettámat, és nagyot szippantok belőle. A mentol kissé égeti a légcsövemet, de nem törődöm vele. Megnyugtat. Jack leül mellém és rágyújt.
- Adj egy szálat. –mondom neki és kidobom az erkélyről a vékony női mentolos kis csesznyett cigarettát. Féloldalas mosollyal nyújtja a dobozt felém, és én, mint egy függő, remegő kézzel kapom ki a kezéből, és gyújtom meg.
- Talán nem is tudod, de életet mentesz.
- Én lennék Superman?
- Az én, magán-Superman-em.
Az estéből többre nem emlékszem… szépen lefeküdtünk aludni és ennyi… nem történt meg… de a lényeg mi voltunk. Együtt, szerelmesen.