Prológus

Ha az élet elvesz Tőled valamit:
mindig ad helyette mást.
Ha keresed és kutatod:
Legalább egy ösvényt,
Melyen kijuthatsz sorsod szorításából,
s a fény, mely mindig világít,
mutatja Neked az utat:
újra és újra átölel Téged.


Mit is mondhatnék az életemről? Egy álom? Rózsaszín vattacukros világban? Akár lehetne. De én nem vagyok hercegkisasszony aki a szőke herceget várja. Kicsinek is mindig a szomszéd fiúkkal lógtam, bandáztam, gördeszkáztam. De ahogy beindultak a hormonjaim én is megváltoztam. Már nem csak a fiús, deszkás cuccokat hordtam hanem nőies akár szexi ruhákat. Egykeként nem tudom milyen az mikor van egy saját testvéred, habár Jackre úgy tekintek mint a bátyámra, de ő teljesen más. Jack... az én napocskám a véget nem érő szürke felhők közt, amik a mindennapjaimat takarják.Ez a színvak,szingapúri csávó többet tud a világról mint egy aggastyán.Sok mindent köszönhetek neki, ami a tudásomat képezi.Nagyon régóta ismerjük egymást... hat éves korom óra.Akkor találkoztunk a suliban... aztán nőttünk... és nőttünk.. úgy néztünk ki mint a bolondgomba.De imádtuk egymást. De hisz egyszer mindennek vége szakad!Az én napom elveszett a felhők között... és többé semminek nem volt értelme... vagy talán mégis? Van aki kiutat tud nyújtani ebből a nyomorból? Van akiért érdemes élnem? Egy fénysugár, mely kiutat hozz a sötétségből?

By : Vivi&Letti